Happiness is the result of making a right things

If you want happiness for an hour, take a nap.

If you want happiness for a day, go fishing.

If you want happiness for a year, inherit a fortune.

If you want happiness for a lifetime, help somebody.

Emlékek

Ma elolvastam végső elkeseredésemben azokat a sorokat, amik mindig meghatnak és megnyugtatott. Minden, ami volt bennem van, elraktároztam, és boldog vagyok ha rágondolok és ezt semmi se veheti el tőlem. Talán aggódnom kéne és szomorkodnom, mint, ahogy eddig tettem, de az, ami a hátunk mögött van nem erre ad okot. Elfogadom a sorsomat és el fogadom a jövőmet is, elvégre mindennek a végére mindennek jónak kell lennie. Más ember talán egész élete alatt nem kap ennyi mindent, mint amit én kaptam amióta ismerem őt, együtt szeltük a búzamezőket gyerekként, de sose növünk fel igazán bármi is lesz pont úgy lesz, ahogy lennie kell.

Már csak egy kicsi kell?

Szorongató folyotagóan fullasztó a levegő, amit minden nap belélegzek.
A gondolat, hogy nincs holnapom megöli a mámat.
Végtelen gödörbe zuhantam és bele is ragadtam a sárba
Nincs kiút? Nincs kiút? Csak leránt a sűrűség.

Még nem állok készen, apró vagyok. elfogyok

Ne

Álmodozz. Csalódni fogsz.

Revolution

A fény osztódik!
Én pedig ismét kudarcot vallok, mint barát.
Új hátterem lett.
Nem tudok aludni.
Véres a fejem.

A némaság

A némaság előnyei kézzelfoghatóak, eltakar, elrejt mások elől. Senki nem tud botránkozni, szánakozni. Normálisnak érezhetem magam, ha nem látnak belém. Mert nekem ez az egy vágyam volt mindig is, hogy normális lehessek, legalább egy valaki szemébe legyek olyan mint bárki más, aki van olyan jó mint akárki, bárki, csak rosszabb ne legyen.

Stressz? Ami megöl.
Csend, ami beborít
Sötétség, eltakar

Kérdés, ami felkavar
Kétség, ami hajt
Remény, ami éltet

Érzés, ami fáj
Az undor bélyegez
Bűn, ami megbánás

Katona vagyok
Az élet rabja vagyok
Szerető vagyok

100

Elég jó nekem? Te nek elég jó vagy, te vagy MINDEN! MINDEN! minden... minden!
Ez leee a századik bejegyzés kicsit pityókásan, de igazan, minden igaz, de a legigazzabb ez az egész. :D :)

elkószált lelkek
magányos testbe zárva
mindenkinek fáj

kilyukadni fáj
ha valaminek vége
eltűnik minden

Hurt

http://www.youtube.com/watch?v=3aF9AJm0RFc
Elmegy a Nap, az utolsó sugár is elfut előlem
futok utána, loholok, követem, de nem tudom merre megy
megtört a fény bennem és elönti a sötétség
bármerre nézek mindent elfed a homály és a magány
egyedül csapódok a szikláknak, mert hullám vagyok én vagyok a tenger
senki se akkora mint én mégis minden kis csepp bennem él
az összeset megsiratom, mindegyik elhagy egyszer

A lábam egyszerre kopik a nyelvemmel, visszacsap
a szívem kiszakad, felrobban az agyam
a gondolatok ölnek meg és a szívem adja ki a parancsokat
egy halálos gépezet vagyok, saját magam vagyok saját magam ellensége
gond a gondolat, mindig is gond volt és mindig is az lesz
A  lelkem szabadságért sír a szívem folyamatosan üti
A testembe zártak örökre, rabságban él a szellem láncok tartanak itt
a kulcsokat eldobtam, mert én választottam ezt a börtönt.

A szomorú nap, amikor többen nézik ezt a blogot, mint a kritikust :(

Ha volna két életem

http://www.youtube.com/watch?v=7ygMp7ZBAdc
Idő kellett, hogy beérjen ez a dal, most már többet mond, mint bármikor korábban. Gyereknap lesz és mivel egyik felem gyerek jutalomból nem megyek angolra, mert utálom :D

centrifuga

Mintha már nyár lenne, és hetek óta tartana, a szombat, az esték, az egész napos szabadság és minden, és a tudat, hogy holnap mindennek vége, mert kezdődik újra a munka, mindent elront. Kecske Dóta Powaqquatsi

Józsi tollából

"Mert egy jó kifogáshoz Olivér kell! Minden másra ott a MasterCard.. :D"

Domi

Nem is értem, hogy a saját testvérem miért nem utált még meg? Még jobb kérdés vagy felismerés: van testvérem? Csak az ugrott be, amikor még kisebb volt és órákon ült mellettem és nézte, ahogy játszottam a géppel. Persze elrondítja a szépet az a mérhetetlen szemétség, amit kapok tőle, és egy lapáttal rátesz az a gyűlölet, amit a szülők generáltak közöttünk a versenyhelyzet folytán. Ha ezeket lehámoznám azt mondanám van testvérem, akit jelen állás szerint úgy kezelek, mint valami ismeretlen idegent, akivel egy fedél felett élek. Túl nagy a korkülönbség mondhatni és azt hiszem késő lenne elkezdeni bármit is, túl sok befektetés a valószínűleg nagy semmibe.. Ha le szeretném bontani, akkor egy héten annyit beszélek vele, amíg kisétálunk a buszhoz a közös angol óra miatt. Őszintén eddig azt hittem haragszom rá, mert jobb mint én angolból, de rájövök, hogy csak István játszik rá, mint, ahogy arra is rájöttem ma, hogy lassan csak egy agresszív állatot látok benne és nem azt a kedves Istvánt  mint anno  egyszerűen nem élvezem az órákat, amióta ilyen előttünk és már inkább húzódok a Domi felé a székben is és alig nézek rá, mert képtelen vagyok. Félelmetes és azt látom mintha le se szarná az egészet, már bocsánat, de én is tudok egy laptop előtt olvasgatni és kiadni feladatokat bárkinek, én nem is értem miért fizetek ezért. Persze magamtól lehet nem foglalkoznék még ennyit se az egésszel, de azt hiszem elértem arra a szintre, amikor az ő személye már inkább hátráltató erő mintsem segítség ahhoz, hogy nyelvvizsgát szerezzek. "azok a részegesek, amikor berúgnak  megy az rtl-en, fordítok ez azt jelenti, hogy a Másnaposok csak Pityuka agya, hogy is mondjam... mintha megzápult volna az évek folyamán. Sok itt az István, Pityu, Pityuka már azt se tudom épp kiről írok, vagyis most még tudom, de ha én is ilyen leszek mint pityuka,... hát nem akarok olyan lenni. de már olyan se, mint István, azt hiszem elvesztettem a példaképeimet, vagyis csak egyet, mert a Pityu sose volt az inkább csak antipéldakép, de esküszöm egyre több agresszív hasonlóságot tudok felfedezni köztünk. Végül csak sikerült befejezni ezt a videót is, ez lenne Dóri ajándéka, hát nem épp olyan lett, mint a fejembe, utálom, hogy a fejembe mindig minden ezerszer jobb, mint a valóságba és nincsenek meg a kellő eszközeim vagy tudásom, hogy megvalósítsam, amit szeretnék.

Oltsd le a lámpát!

gondtalanul súlytalan gondok szállnak felfele
kifújod a porzó füstöt és semmivé lesz a fele
az ég se bírja már el a - benyitott  a szobámba a kis buzi - száraz felét
a Nap izzik, de már a Hold pislákol az ablakon, beköszönt este-fele
ha két életem volna az egyikben megfelelnék a másikban én lehetnék vagy valami aF(É)lE
Pontok hullanak vonallá esnek, írom a szakdogám, a szátok bele eshet
-Oli oltsd le a lámpát- Hát ilyen egy magányos éjjel, a Paradicsom FELE :D

all hail to the king

Király érzés a súlytalanság, gondtalannak érezni magam, felemelő, kár, hogy egyesek életcéljuknak tekintik, hogy emlékeztessenek a valóságra. Kár, hogy egyesek nem elégedettek velem, kár, hogy sose voltak azok és még nagyobb kár, hogy soha nem is lesznek, a legnagyobb kár, az pedig az, hogy ezért is csak magamat emésztem. Azért irigylem őket, hogy a legnagyobb gondjuk az, hogy engem baszogassanak. :)

Breaking Bad

Egyszerűen ma minden sikerül, jó hatással van rám a jókedv, tegnap Dóri nálunk aludt, a nagy dolog az egészbe, hogy hétköznap és másnap suliba rohant hajnalba, eddig még sose volt ilyen, és még nem is éreztem magam jól ennyire már nagyon régóta, nem volt egy átlagos hétköznap este az biztos. Holnap orvosi vizsgálat :D

without me

Egyetlen nap, ez a szabadságom. A lelkem már szárnyalni akart, bebizonyítani magamnak, hogy az voltam, aki vagyok. Száguldani és szárnyalni, meglovagolni a teret és kiszabadulni a testemből. Eljutni arra a helyre, ahol mindig elhagyott minden probléma, ahol egy éve ilyenkor még arról álmodoztam mennyire boldog is lehetek és tanácsokat adtam annak a lánynak, akit bárminél jobban szerettem, hogy ha járni fogunk, minden ugyan olyan jó lesz majd mint addig, és ha vége lesz, akkor is. Ahol egyedül voltam és ültem és csak merengtem, közben mégsem éreztem magam egyedül, mert tudtam, róla. Még ha ott se volt, akkor is őt éreztem magam mellett a fűben ülve, az erdőbe a padon bámészkodva. Mindig megnyugtatott az a hely, a Naplás tó.

Eltelt egy év és én már nem én vagyok, egy sötét folt maradt belőlem, az arcom beesett és mint egy alul táplált etióp úgy nézek magamra a kép után, amit csináltam. Elsírtam magam, amikor megláttam, ez lettem én, ez a szörnyűség és újra egyedül érzem magam, egyedül maradtam a parton ezzel a torzszülöttel, amivé váltam. Bárcsak tudnék mondani konkrétumokat, hogy kit hibáztathatnék, de szeretem a munkámat, nagyon szeretem, a tanítást is szerettem, de ahhoz talán sose volt meg bennem az ahhoz szükséges fegyelem és tartás. Ez viszont nekem lett kitalálva, közben mégse én nézek vissza a képről, hanem valaki egészen más valaki, akit legszívesebben a tóba fullasztottam volna, amikor megláttam a képen. Szörnyen magányosnak éreztem magam, az a részem, aki egy éve ilyenkor még támogatott mostanra elsorvadt és nem tud már támogatni és ő sincs már velem és az a lány sincs, akinek a hatására életre kelt a kicsi én. A kicsién, akinek ezernyi kérdése volt az életről és megannyi válasza, aki feltette helyettem azokat a kérdéseket, amikhez nekem nem lett volna bátorságom, aki mindig a helyes irányba terelt és sose hagyott egyedül, örökké biztatott. Ő mindig vigyázott rám, de én mégse tudtam őrá eléggé, mert most nem találom és arra se emlékszem mikor tűnt el egészen pontosan. A tó a régi, az élmények újak és én már nem vagyok a régi. Hiányzol nekem kicsi én, sajnálom, hogy elfelejtettelek, talán ez volt életem nagy esélye és elbaltáztam. Szerettem ezt a tavat, szerettem kicsiént és szeretem azt a lányt, de már lassan semmi se emlékeztet arra, amilyen voltam és mindketten csalódtak bennem.

Vasárnap

Kopogtat már most
Hétfő te ócska ribanc
Véget ért a hét

Senki se hívott
Közbe mindenki rád vár
Körhinta, hányás

• Füst száll magasba
  Egyedül a magánnyal
  Könny gördül, egyszer