1 óra és 30 perc

Ennyi időbe telt rájönnöm, hogy vannak érzéseim mások iránt is magamon kívül és véget is ért a szánalmas kis szökési tervem. Nem fogok elfutni, többé már nem, mától komoly változások lesznek a családi légkörben, mert az első dolgom lesz, hogy édesapámmal tisztázzam a viszonyunkat, Dominak már megmondtam, hogy szeretem, amikor elindultam, annyit mondott rá, hogy "oké", de nem baj tudom, hogy ő is szeret, emlékszem a legutóbbi lelépésemre, hogy zokogott, nem tudok így elmenni, hogy csupa fájdalmat és kételyt hagyjak azokban az emberekben, akik számítanak nekem. Erát is szeretem és Pityukát is és mindent átbeszélek vele, és még jobban szeretni akarom, a kis malőrömről pedig nem fogok egy szót se szólni nekik. Biztosabb családi háttért fogok teremteni magamnak, ha beledöglök is, ezt a tanácsot kaptam Tőled, igen Tőled téged se tudlak magadra hagyni a bűntudattal, ha valakinek bűntudata kell, hogy legyen az én vagyok, hogy ide jutott a barátságunk, de egy biztos, nem foglak még jobban büntetni az én hülyeségem miatt, eleget kaptál már így is és vállalom a tetteim következményeit bármi is legyen az, de akkor is szeretni foglak. Küzdenem kell, hogy jobb életem lehessen. Küzdeni, és nem bedobni a törölközőt és elfutni...

Fél tőlem és a legszomorúbb, hogy teljesen megértem, én is félek magamtól, nekem biztosan nincs minden rendben a fejemben, egészen biztos, szomorú vagyok és utálom magam, azért, amit tettem, ami lett a barátságunkból, ami lett belőlem, ki ez az ember? Mégis, hogy várhatok el mástól olyat, amit én se tudok megadni neki? Annyira undorító vagyok és gyenge, azt érzem összedől minden, ami kialakult 1 év alatt és azon - Nevermind- csak futni akarok, sajnálom
http://www.youtube.com/watch?v=HU8sd8uNBxY

Work work work

Az igazság az, hogy teljesen boldognak érzem magam még most, tegnap is majd kicsattantam hazafele menet még beszélni is más volt Dórival, bár az is könnyen megeshet, hogy az volt az utolsó normális beszélgetésünk.
Akárki akármit mondd, engem a munka boldoggá tudott tenni az, hogy sikerült valami, a sikerélmény, és ehhez nem kellett senki csak én, csak én magam miatt voltam saját magam boldog és ez baromi jó dolog, hogy nem függött senki mástól a boldogságom, még akkor is jó erre gondolni, ha viszonylag hamar (pár óra után) véget ért egy kibebaszott vitával, amit én már baromira nem bírok tolerálni egyszerűen, már lassan 3 napja csak a szidalmazás és a sárdobálás megy magamból kiindulva a kimondott dolgok nagy többsége alaptalan és nem is gondolja komolyan az ember vagy csak rövid ideig. A vitaindító témában én még mindig azt vallom nekem volt igazam, persze az más kérdés, hogy ettől még talán finomabban is lehetett volna ennek hangot adnom, de egyszerűen nem bírom tartani magam emberi hangnemhez amikor lassan egész héten csak ez megy és teljesen cserben hagyva és átverve érzem magam, nem birtokolni akarok én senkit se
de ezt nem érti meg Dóri egyszerűen csak az ember szavának legyen már értéke és ne csak üres hitegetések legyenek, mert így nem lehet adni az illető szavára, ha mondok valamit, ha megígérek valamit, akkor utána azt fejben tartom persze lehetnek kivételek, de egyszerűen az utóbbi időben lassan már csak a kivételek vannak és totál hülyére véve érzem magam, mint valami palimadár, akit füttyszóra ugráltatnak. Semmi bizalom nem maradt bennem, de benne se amennyire én látom. És ez így nem mehet tovább, hogyan csináljak bármit is egy olyan emberrel, akinek nem tudom elhinni, amit mond mert minden egyes vita alatt megcáfolja a szavát, vagy pont ezért alakul ki vita. Én ismerem magam, tudom milyen vagyok nem épp egy mintapolgár, de egyszerűen nem tudom kezelni a kiszámíthatatlanságot és ezt a káoszt ami van ebben az egészben. Mégis kinek kéne hinnem? Annak az embernek, aki hiteget, hogy így meg úgy lesz a közös jövőnk vagy annak, aki azt mondogatja, hogy mennyire elviselhetetlen ember vagyok és csak hagyjam békén? És ez az ember egy és ugyanaz. Alapokat kéne teremteni vagy hagyni az egészet veszni a francba, de így semmiféleképp nem maradhat, ez csak rossz mind a kettőnknek. Ideje lenne egyszer végre úgy összeülni, hogy őszintén tudjunk beszélni arról, hogy mégis mi ez az egész, mit várhat tőle az ember és mire számíthat ha ennek a részese. Egyszerűen bizalom kell, ahhoz, hogy ha azt mondják nekem, hogy várjak, mert együtt utazunk majd ki Kanadába, akkor várjak és ne csak azon töprengjek, hogy na vajon melyik nap jön majd egy olyan vita, ami után huss megszakad minden kapcsolat. És én már tényleg nem tudok még csak abba se hinni, ha hét elején még azt mondod, átjössz, akkor azt nem fogod lemondani előtte egy nappal. Én nem a testvéred akarok lenni, nem az, aki elszigetel tőle, csak valaki, akit megbecsülsz annyira, hogy, ha ígérsz valamit akkor fontos neked annyira, hogy nem ülteted fel. Nekem ez jelenti a bizalom alapját, a szavahihetőség. Hiába tudom, hogy szeretsz vagy hiába tudom azt, hogy én mennyi mindent érzek irántad, ha egyszerűen azt látom, hogy nem számíthatok rád. Egész héten 1 rohadt nap van, amikor láthatlak normális körülmények között és persze, hogy szarul esik, ha ez a nap elmarad. Mindenre van megoldás én azt vallom, csak akarni kell. Ha igazán akarok valamit, akkor azt elérem és, ha igazán fontos nekem valaki, akkor tudok rá időt fordítani, hogy lássam még akkor is ha a názánál dolgoznék. És nincs a kezedben az életem, tudom, hogy így tűnik sokszor, főleg viták alkalmával, de ezek is pillanatnyi dolgok azért ennyire ne nézz hülyének, egyértelmű, bármi is van, utána egy ideig még próbálkoznék megoldást találni, keresnélek, írnék, bármi. Egy olyan ember, mint én nem egyik percről a másikra dönti el, hogy akkor én most ugrok e vagy sem.
Mérlegelek, terveket készítek, próbálkozok és, ha már végképp semmi esélyt nem látok, talán akkor tenném meg, de ez is csak TALÁN, eddig még nem tettem meg, pedig voltam már igazán szomorú körülmények között. Úgy tűnik, mintha minden boldogságom a Te személyedhez kapcsolódna, de inkább ahhoz, amit érzek irántad, hogy amikor este lefekszem az ágyra és becsukom a szemem, akkor azt érezzem, hogy vagy nekem és tudom, hogy egyszer a jövőben még ennél is jobb lesz és hogy örökké ott leszünk egymásnak, hogy nem számít a sok szívás mert tudom, hogy ott vagy valahol és gondolsz rám, még akkor is ha nem látsz. Igazából ilyenkor jövök rá, hogy valami bizalom azért mégis csak van bennem, de ez addig tart, amíg
nem tör ki valami balhé és nem kezd el az ember dobálózni a szavakkal. Péntek-Szombat-Vasárnap-Hétfő olyan közelinek éreztelek bármi is volt, ezekre a napokra kéne gondolnom a nehéz napokon, arra az érzésre, amit, akkor éreztem. És közbe arra gondolni, hogy azóta nem változhatott, olyan dolog, amiért mást kéne éreznem, egy ember nem napról napra változik, maximum a hangulata az ami így változhat, de nem az érzései. Csak az a baj a hangulat kihat mindenre és könnyebben
kialakulnak azok a bizonyos teljesen értelmetlen veszekedések. Sokat kell még tanulnom a saját magam önkontroljában, főleg stresszhelyzetek alatt/után/közbe, egyszer talán én is olyan ember lehetek, akire felnéz valaki, ha nem adom fel.

Tévedtem?

Eltörtem, elég szar érzés azt érezni, hogy csak a bajt hozom más nyakára, amikor tegnap még azzal nyugtatgattam magam naivan, hogy ugyan, talán lehet olyan valaki, aki nem csak a probléma forrást látja belőlem, de mostanra már ennek az ellenkezőjét látom csak, talán túl naiv voltam és vagyok is. "Egy kupac fos az egész" és teljesen igaz, mivel a bizalom még nyomokban sem található meg ebben a "barátságnak" nevezett nem tudom miben. Ha csak egy apró szikrája ott lenne a bizalomnak, akkor nem kéne hússzor átgondolni mégis mit és hogyan merjek leírni, hogy ne kelljen attól félnem, hogy majd mégis, mi módon lesz az amúgy ártalmatlannak ítélt dolog kiforgatva felnagyítva, a lehető legnegatívabbnak beállítva, az még csak fel se merül, hogy esetleg nem úgy gondolja az ember, amíg meg nem cáfolom, mert ha nem cáfolok az olyan, mintha elismerném a gondolataim megerőszakolását. Én próbáltam némi bizalommal élni és nem komolyan venni a sértegetéseket, a baszkodást, csak egy idő után, amikor ez már túl sűrűvé válik nem tudok másra gondolni csak arra, hogy igen is probléma vagyok és mint minden problémát, az ember nem szívesen lát a mindennapjaiban, és bárki bármit mondd, amikor már a másik is elismeri és utalásokat tesz erre, miért is gondolnék mást? Borzalmasan kurvára szar ez az érzés főleg, attól, aki értelmet ad a dolgoknak és tudom, hogy nélküle belőlem nem lenne szó szerint semmi se, de még ennél is rosszabbul esik, ha vele lehetek, de úgy, hogy közbe azt érzem és azt éreztetik csak egy eltűrt probléma vagyok.

Sleeping Beauty

Most vagyok önmagam, még érzem a tudatom, bár hiányzik valami vagy inkább valaki, remélem te és te, megjavultok, kár lenne neveden szólítani, az túl személyes lenne. Én nem haragszom ti rátok, nektek van bajotok velem?! Örökké csak a baj van velem, csak a helyzet változott, mivel talán elhiszem, hogy nem csak én lehetek a baj, mert valakinek én nem csak baj vagyok, nem úgy mint nektek. Szóval majd egyszer rájöttök, nem voltam tökéletes, de akkor sem ezt várná az ember tőletek, senkitől, sohasem. Ébren álmodom most, még, amíg el nem alszom a hazaúton, sajnálom, hogy elhalkultam, igyekszem, de fáradok. Most üzenek neked, amíg erőm engedi, szeretlek és hiányzol, víg időkre gondolok, feltölt és mesél a lelkemnek, olyan mesét, ami elaltatja a kételyt és felébred a remény.

No Mercy

Fenn lüktet az égen, parázslik a hamu, mely maga alá temet. Meghasad a föld!
Ember embernek ellensége vér szívja vérét, belőled táplálkozik, a gyűlölet élteti?
Léptem után nyom marad, hirdeti utamat, eltörölni nem tudod, meghasadt a föld.
Nyomtalanul létezem, hátad mögött vétkeztem, kiszúrja a szemed, visszaszúrsz.
Fáj az igazság fáj hogy létezem zavar ha lélegzem, léptem után meghasad a föld
Én én vagyok, te nem én vagy és te se! Csak megrázol, felkavarod a gyomromat.
Ha jót akarsz remélem csak buta vagy, azok vagytok, már nem kell a segítség
Egyszer elmegyek, de addig lássatok, lássátok ki voltam és ki leszek.
Mert más leszek, ha mással lehetek, olyan, mint veletek soha, némán irigykedhetsz
Örülnöd kéne, nem bántani, eleget bántottál már nemde? Kegyetlen!

Freelancers

Elhalkultam? Folyik az élet.