Emlékek

Ma elolvastam végső elkeseredésemben azokat a sorokat, amik mindig meghatnak és megnyugtatott. Minden, ami volt bennem van, elraktároztam, és boldog vagyok ha rágondolok és ezt semmi se veheti el tőlem. Talán aggódnom kéne és szomorkodnom, mint, ahogy eddig tettem, de az, ami a hátunk mögött van nem erre ad okot. Elfogadom a sorsomat és el fogadom a jövőmet is, elvégre mindennek a végére mindennek jónak kell lennie. Más ember talán egész élete alatt nem kap ennyi mindent, mint amit én kaptam amióta ismerem őt, együtt szeltük a búzamezőket gyerekként, de sose növünk fel igazán bármi is lesz pont úgy lesz, ahogy lennie kell.