Közös léptük örökké együtt dobbant
Amikor az egyik elhalványult a másik összement
Ha a másik élesebb lett az egyik torzulva vonaglott utána
Egyik sem volt szabad sohasem igazán, egy volt a gyökerük
Bárhogy nyúlt az első követte a második majd elsőből második lett
Irigy táncuk örökké tart a sötétben, a fénytől nem látszanak, várniuk kell
Minden nap előbújnak, ha elég türelmesek, azt hiszik csak ők versengenek
Észre se veszik, hogy egyikük se nyerhet, mert nem is léteznek, csak engem követnek
Berobban a szükség, de eltöröl a sötétség, előttem a nyertes és mögöttem a kihívó
Fény cikázik rajtuk, riadtan futkosnak a bolondok, nem is tudják, hogy nem léteznek
A tudatlanság nélkül nem is léteznének, ez teszi őket egyedivé, árnyéknak árnyéka a földbe ég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése