Fura olvasni, hogy valakinek milyen problémákat szül az életébe a WoWozás, legalábbis, amióta beléptem ebbe a facebookos kláncsoportba ezt látom és a vicces csak az, hogy anno én is ilyen lehettem, most meg annyira nem hat meg az egész, hogy semennyire, és ezt a gondolatot tovább vezetve pár év múlva az nem fog így érdekelni, ami miatt most parázok aztán így tovább, szépen lassan mindig változik az aktuális aggodalom. Visszalépni eléggé nehéz, ha nem lehetetlen, ha valami nem érdekel akkor többé azt hiszem már sose fog újra érdekelni és azt érzem ez talán igaz emberekre is. Tegnap megkeresett valami tag a kritikus blogom miatt, kíváncsi lennék azért mit akart, bár nem fűzök túl nagy reményeket hozzá valószínű valami teljesen piti dolog miatt írt csak vagy franc tudja. Tegnap arra jöttem rá, hogy nem tudok felhőtlenül örülni, legalábbis tegnap nem tudtam, megoldottam egy eddig lehetetlennek tűnő dolgot a szakdolgozatban erre nem épp úgy örültem neki, mint, ahogy vártam volna magamtól és egyből csak az ugrott be: "oké, és akkor mi van? Most jön a következő probléma, elég sok van még", nem könnyű megállni és szakítani a pörgéssel és fellélegezni, hogy elértél egy mérföldkövet, mindig mindenki csak rohan tovább egyből vagy csak én? Annyira apró dolgok tudják elbaszni a kedvem néha, pedig most is tökre jó minden, de már, ahogy elkezdem ezt írni csak beugranak a szarságok, holott ennél jobb életet talán álmodni se mertem volna még évekkel ezelőtt, bár.. bár azért persze lenne min alakítani még, de sok dologért nem én vagyok a felelős, úgy érzem nincs hatásom, pedig az én életemre hatással van, de akkor meg mégis mit lehet tenni? Blogolni. :D
Na asszem ideje ebédelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése