Domi

Nem is értem, hogy a saját testvérem miért nem utált még meg? Még jobb kérdés vagy felismerés: van testvérem? Csak az ugrott be, amikor még kisebb volt és órákon ült mellettem és nézte, ahogy játszottam a géppel. Persze elrondítja a szépet az a mérhetetlen szemétség, amit kapok tőle, és egy lapáttal rátesz az a gyűlölet, amit a szülők generáltak közöttünk a versenyhelyzet folytán. Ha ezeket lehámoznám azt mondanám van testvérem, akit jelen állás szerint úgy kezelek, mint valami ismeretlen idegent, akivel egy fedél felett élek. Túl nagy a korkülönbség mondhatni és azt hiszem késő lenne elkezdeni bármit is, túl sok befektetés a valószínűleg nagy semmibe.. Ha le szeretném bontani, akkor egy héten annyit beszélek vele, amíg kisétálunk a buszhoz a közös angol óra miatt. Őszintén eddig azt hittem haragszom rá, mert jobb mint én angolból, de rájövök, hogy csak István játszik rá, mint, ahogy arra is rájöttem ma, hogy lassan csak egy agresszív állatot látok benne és nem azt a kedves Istvánt  mint anno  egyszerűen nem élvezem az órákat, amióta ilyen előttünk és már inkább húzódok a Domi felé a székben is és alig nézek rá, mert képtelen vagyok. Félelmetes és azt látom mintha le se szarná az egészet, már bocsánat, de én is tudok egy laptop előtt olvasgatni és kiadni feladatokat bárkinek, én nem is értem miért fizetek ezért. Persze magamtól lehet nem foglalkoznék még ennyit se az egésszel, de azt hiszem elértem arra a szintre, amikor az ő személye már inkább hátráltató erő mintsem segítség ahhoz, hogy nyelvvizsgát szerezzek. "azok a részegesek, amikor berúgnak  megy az rtl-en, fordítok ez azt jelenti, hogy a Másnaposok csak Pityuka agya, hogy is mondjam... mintha megzápult volna az évek folyamán. Sok itt az István, Pityu, Pityuka már azt se tudom épp kiről írok, vagyis most még tudom, de ha én is ilyen leszek mint pityuka,... hát nem akarok olyan lenni. de már olyan se, mint István, azt hiszem elvesztettem a példaképeimet, vagyis csak egyet, mert a Pityu sose volt az inkább csak antipéldakép, de esküszöm egyre több agresszív hasonlóságot tudok felfedezni köztünk. Végül csak sikerült befejezni ezt a videót is, ez lenne Dóri ajándéka, hát nem épp olyan lett, mint a fejembe, utálom, hogy a fejembe mindig minden ezerszer jobb, mint a valóságba és nincsenek meg a kellő eszközeim vagy tudásom, hogy megvalósítsam, amit szeretnék.