Csak úgy zakatol

Csak nyugodj meg Olivér, mi? Magamba beszélek magamnak? Egy pillanatra, mintha minden elhagyta volna az agyamat és egy üres váró maradt volna csak utána. Rengeteget szoktam gondolkozni, talán túl sokat is, és akkor jönne a mondás, hogy túl sokat gondolkozom, akkor biztos keveset érzek. De én még az átlagnál is többet érzek. Jár egy gondolat a fejembe, még nem tudom, hogy jó vagy rossz-e ezért csak hagyom, hogy átjárjon, nyugalommal kell ülnöm és várnom a kényelmes karosszékemben. Megfontoltság és kimértség, ez az, ami kell nekem nem fejjel rohanni a falnak és lábon lőni saját magamat. Mostanában talán túl keveset beszélek magammal magamról, de a türelem sose volt a legfőbb erényem vagy csak mostanában nem? A kérdések jók, segítenek tovább lendülni, de félelmetes úgy lógni egy liánon, hogy nem tudod lesz-e egy fa, ahol a talpam talajt érhet. Szeretem a költeményeket, megtalálom bennük saját magamat. Még én se értem miért, de füst gomolyog a szomszéd ablak tükrében.
Szeretek álmodozni, szebbé teszik a jelenem.