About Today

Nyári mezőkön száguldtunk, a Te kezed az Én kezem volt, ma messze vagy és nem tudom miért engedted el a kezemet, amikor azt mondtad sose teszed, ellep a fű, de te csak tovább lépkedsz mereven nézek rád, mégis mit mondhatnék, neked ez olyan könnyen megy, milyen közel voltam? Hogy elveszítselek. Ma este csak becsukom a szemem és csak nézni szeretném magunkat, ahogy újra együtt szeljük át a mezőket a végtelenségbe. Azt mondják sose sírj senki miatt, aki hátra hagy, de mi nem hagyjuk hátra egymást, mert magamat nem hagyhatom hátra, soha nem, akármilyen közel is légy. Én csak néztelek, azt mondtad visszajössz, csak elmész kicsit, mit mondhattam volna? Kisherceg voltam és Te meg a róka, azt mondtad egyszer elmész és majd a búzakalász emlékeztet rád, de miért ilyen hamar és miért, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád, nem hiszem el, hogy megtetted, nem hiszem el.. A Napot várom, ami beragyogja mezőt, a napot, amikor csak azt mondod, vicceltél, de Te sose viccelsz, mégis mit tehetnék, te csak továbbsétáltál, nélkülem, nem voltam még elég erős ehhez. Ehhez sose lennék elég erős az is igaz. Bárcsak jóvá tehetném, bárcsak másmilyen lennék, de már késő, Te megtetted és ez megöli a reményt.