Megkérdezhetném magamtól minek törekedni bármire is vagy bármiért törni magam, ha úgy is a lehető legrosszabb dolog sül ki az egészből? Már már filmbe illően balszerencsésnek vallhatnám magamat, ha valaki látta volna a múlt hetemet, a gondolataimat kivetítve mellé és mindent, amit a mai napra terveztem és ezek után a végkimenetelt, ebből tényleg filmet lehetne forgatni. Egyszerűen fáj a fejem az egész miatt és feszít, mintha ki akarna törni belőle ez a sok baromság, amiket ide kivetítek, őszintén kit érdekel mit terveztem, úgy is csak arra emlékszik az ember, ami végül lett belőle és mi lett belőle? Egy nagy semmi, de ha még csak ennyi lenne még örülnék, mert a semmi jobb annál, hogy valami egészen fura sértés-érzés-nemtudommi lett belőle, ahányszor én jót akarok az a pofámba robban és saját magam lövöm képen jobb esetben, ma kivételesen még azt is, akinek kedveskedni akartam az egésszel, micsoda ajándék egy ilyen elbaszott este :D
Éreztem hogy elindultam a lejtőn, amikor hosszas gondolkozás után leírta, hogy én "nem akarok" beszélni, mert nincs mint mesélnem, mindezt azért, hogy időben a közértbe érjek még valami csokiért, de hát erről ő mit sem tudott és ahogy ez leesett próbáltam javítani a helyzeten egy "xD"-vel és viccesre vett hangnemmel, nem mintha ez bármit is segített volna, aztán persze már nem volt semmi késztetés hogy folytassam az egészet egy pillanat alatt összeomlott minden, kinyögtem az ütemtervet meg hogy hol a boríték és csendben emésztettem a magányt. Ennél rosszabbra tervezni se lehetett volna az egészet, szóval csak gratulálni tudok magamnak.
Nem mellékesen Misike írt egy 2-es matek dogát, ő az én matekos tanítványom 7-es és szétszórt és kezdem azt gondolni, hogy rosszak a módszereim, mert egyszerűen nem látom, hogy bármit is fejlődne, annyira "szivacsnak" tűnik ez a srác, hogy az valami hihetetlen én ilyet még nem láttam, szinte a tej megalvad a szájában. Azt hiszem nem való nekem tanítás túlságosan magamra veszem az egészet, és amint jön egy negatív valami, minden eddigi pozitívumot hajlmos vagyok elfelejteni és teljesen elveszi a kedvem az egésztől, meg kéne mondanom, hogy nem tudok vele mit kezdeni? hátha talál olyan embert, aki szót ért vele? De akkor feladnám? Nem adhatom fel!
Másik téma a szakdolgozat, ami halad úgy ahogy persze emberesen túlvállaltam magam abban is, más ennek a tizedét teszi le az asztalra, de hát én nem vagyok olyan, mint mások, koordináta geometriában nagyon elakadtam és asszem túl magasak az elvárásaim a kész programmal kapcsolatban és talán kezdek elveszni a részletekben, de szeretnék egy mestermunkát kiadni a kezeim közül, amire ha visszatekintek azt mondhatom: Igen ez már valami, és akik megnézik majd szájukat tátva üdvrivalgásba törnek ki és kezet csókolnak :D Ha ránézek az egész programra, akkor kapásból mondhatnék 5 címet, amire fel lehetne bontani és különálló szakdolgozatként leadni, szóval majdnem hogy 5 ember munkáját csinálom egyszerre? Lassan de biztosan haladtam eddig, a megtorpanás viszont sose jó, ha sokáig nem tudok kimozdulni ebből a holtpontból minden más probléma is itt fog felgyülemleni és össze fogok roppanni alattuk.
Egyet ígérhetek a következő október 15-ére azt tervezem, hogy nem tervezek semmit, abból baj nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése