Miközben a lefolyóban megláttam a tarhonya szemeket azon kezdtem el gondolkozni hogy mindenki kifejezi magát valamiképp, Sári mama jutott az eszembe, aki a finom főztjéről és a patyolat tiszta lakásáról híres illetve arról, hogy mindig mindenhol rendet és tisztaságot teremt maga körül és szerintem ő így fejezi ki magát és a túláradó szeretetét mások irányába, persze a tisztaság, mint olyan Boldi megjelenésével eltűnt a lakásból, bármennyire is fent akarta tartani mama egyszerűen lelakta az a kutya azt a kis lakást, a folyamatos nyáladzással, szőr hullással és az egyebekkel. Így olyan, mintha egy része eltűnt volna mamának, de nem volt egyedül, szerintem így el fog utazni Kanadába, hogy már nincs miért itt maradnia, de nem lehetek önző, ott több rokona van már mint itt és nekik is joguk van egy nagymamára persze ők mentek el szóval ilyen alapon ha ennyire kell nekik ne menjenek el, na mindegy ez nem ilyen egyszerű gondolom én.
Nekem mi lehet a kifejező képességem? Miben tudom megmutatni, hogy mi vagyok én? Miben látszik másoknak ez? Az első, ami beugrott az a tanítás, úgy érzem ez az ami, feldob és jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy valamiféle előrelépést mutat valaki az én hatásomra. Mi lehet még, amiben megmutatkozik, hogy én ki is vagyok valójában? Nem lehet, hogy csak az az egy dolog... vagy ne legyek ennyire telhetetlen?
Dóri pedig azt hiszem haragszik rám vagy legalábbis csalódott, mert képtelen voltam azt mondani a telefonba, hogy szeretem, pedig ő mondta. De én akarom előbb mondani, nem jó, ha ezt hallom, mert ez megint olyan, mint valami ajándék, amit elfogad az ember és nem ad semmit vissza, utálok elfogadni dolgokat, azt érzem sarokba szorítanak vele és, aki adja fölényes helyzetbe kerül, mert így én tartozom majd neki és zsarolási alapot adhat ez neki, de basszameg miért ennek kell berögződnie, hogy lehet valakit ennyire elbaszott módon felnevelni, hogy attól kényelmetlenül érezze magát, ha kap valamit, vagy ha kérnie kell valamit? Köszönöm ezúton is, annak a 2 személynek, akik a szüleim. Nem akarok ilyen bék-jókkal élni, mintha hurok lenne a nyakamon és olyannál is ezt érzem, aki lehet nem azért kínálna valamivel, hanem csak úgy, másképp mint mások. De félek, mi lesz ha azt hiszi nem szeretem ha elfogadom és én nem adok semmit? Hiszen pont ez történt tegnap is, meghallottam és nem tudtam mit mondani, nem jó ez az érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése