http://www.youtube.com/watch?v=KnMrGGlyIlI
Ma érted sírtam papa, nem érdekel, hogy mások látták, kimondhatatlanul hiányzol, annyira hiányzol... bárcsak ismerhetnéd Dórit, ő az, akiről meséltél nekem, ő az, aki kiengedte az egeret, amit adtál, ami én vagyok és talán örökké én leszek. Annyi kérdésem lenne, te voltál az egyetlen, akiben igazán megbíztam, miért kellett ilyen hamar elmenned? Bármit megadnék, csak, hogy pár percre újra lássalak és adhass valamit a bölcsességedből, és miért nem mondtad, hogy ez ilyen nehéz lesz? Hogy ilyen nehéz valakit szeretni? Remélem büszke lennél rám, ha most látnál, hamarosan végzek az egyetemen és mos kezdtem dolgozni is, és már nem vagyok egyedül, megismertem egy lányt, bárcsak te is ismernéd, ő annyira olyan mint én, közbe pedig annyira más, ő segített nekem, amióta ismerem és neki elmondtam mindent, amit még neked se, pedig te tudtál róla én tudom, hogy tudtál, hallottam, ahogy veszekedtél apával, de már nincs semmi baj, biztonságban vagyok, remélem tudsz róla, azt mondtad sose sírjak, ha el kell menned, és én megígértem hogy nem fogok, de ma megszegtem az ígéretem, nem bírtam tovább, hiányzol papa, könny áztatja az arcomat, de erős maradok, azt akarom hogy büszke lehess rám és azt szeretném, ha az a lány is az lenne, akiről már meséltem, bár nem ismered, de az is lehet, hogy igen. Ugye találkozunk még? Olyan megnyugtató lenne a tudat, ha tudnám, hogy miután meghalok találkozom veled. Gond a gondolat, mely magába burkol és megfullaszt, gond a gondolat, mely körbe ölel és kiroppant, mely elburjánzik és fojtogat. Sose felejtelek el papa, örökké emlékezni fogok rád és remélem néha te is nézel engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése