Hallom a hangod akkor is ha fáj, ha nem szabad

Nem az en világom ez, nem az otthonom, egyedül vagyok, nincs családom nincs senkim, egy házban elek idegenekkel teli házban, nem szeretnek és ezért en is közömbös lettem. Nekem nincsenek barátaim mert nem akartam hogy legyenek nekem nincs senkim csak egy valakim volt egesz életemben és most o akar elhagyni engem. Robotolok o miatta hogy bizinyitsak hogy büszke lehess hogy ne egy senkinek láss, de nem tudok átállni mert évekig szabad voltam és most 2 hete mar bezárva elek és csak az tartja a reményt ha hazaerek és beszelek csak egy valakivel beszelek csak neki. Mások süketek és erdektelenek nem akarok senki mást. En hittem benned, ittam minden szavad, elhittem minden hitegetesed hogy ez lehet másmilyen is, hogy ez lehet jo is, hogy lehetek boldog, veled bárhol is legyek. De eltolsz magadtól en nem tehetek mást te bantasz talán en is bantottalak csak pont ugy nem láttam mint Te, felhős az ég nincs mar vihar csalódottság tölti meg a szívem, miért? Ezt kérdem, közbe ertem, ertem hogy sose fogom megérteni. Talán ennyi idő volt kiszabva, de ez oly kevés volt nekem en nem állok készen erre, sose fogok azt ígéreted sose lesz ez, megígérted és en voltam olyan bolond, hogy elhittem, érted. Narancs és sárga sotetlik előttem minden ami voltam miattad voltam megnyíltam átadtam magam és te szíven szúrtal és nem is egyszer, hogy teheted ezt? En vagyok a fűszal a réten, hajladozok érted minden nap és te tápláltál engem de elrohadok nélküled. Kinek kell hinnem? Mikor kell hinnem? Mit kell hinnem, mikor mindig mást mondasz, szeszélyes vagy mint egy nyári zápor, belémcsapasz, keményen de megis szeretem az eső illatát. Tul sokat tudsz rólam és megis annyira keveset Te azt hiszed tudod amit tudok, de közben sejtelmed sincs csak rosszul gondolod. Itt vagyok és itt voltam, érted voltam, de most még en is elfáradtam és lenyelt a bánat mocsara, ami lerant. Te azt hiszed nem értelek, hogy nekem nem lehet szar az életem? Feladtam mindenem hogy elfogadhass valtoztam ezer oldalról. Hajnalba kelek és este érkezem és Te magamra hagysz ebben, en is tudom milyen nehéz, mar tudom, ujra tudom a lelek mit tápláltál kiapad nélküled mi értelme az életnek ha nem oszthatom meg veled? Neked van családod van testvéred, nekem senkim sincsen rajtad kívül, egyes egyedül vagyok. Nem sajnálom nekem eddig is jo volt így csak épp azzal nem számoltam, hogy eljöhet az a nap amikor elengeded a kezem. Nem vagyok a gyereked nem tartozol ertem felelőséggel, nem varhatom hogy mindig mellettem állj csak azt várom, hogy ne háttal állj. Neked ez semmiség, talán üres szavak miért is kene hogy megértsd nekem te minden vagy és voltál de te ezt ugy se tudod elhinni mert nem hiszel nem hogy nekem de magadnak sem. Eltorzított valóság ez amelyben élünk kinek mi a fontos csak maga tudja nem varhatom el hogy megérts bár rosszul esik talán sose értettel igazán? Azt hittem ismersz de ha ismernel nem tennél ilyet en se tennék ilyet, kegyetlen vagy és könyörtelen megadom magam és eltiporsz nem tehetek mást en elgyengultem megöl a magány bánt a gondolat, gond a gondolat talán nagyobb mint eddig bármikor. A fejem hamis üzeneteket küld a szívemnek megis kinek kell hinnem? Miből meritkezzek ha nincs erőm mert szenvedek, nélküled ez vagyok en, egy üres váz erős szívvel de nem hajtja semmi ezt a szívet ha nem lehetsz benne. De nem tarthatlak láncon örökké hamis illúzió volna ha csak így maradnal mellettem akkor lenne csak igaz ha messziről is visszajönnel és vallon csapnal hogy te idióta nem vagy egyedül sose voltál mert en mindig rad vártam te talán azt hiszed csak képzelem hogy Te vagy az, de en meg tudom amit tudok. És nem jo hogy te nem hiszel nekem, pedig sose altatnalak soha nem hazudtam még. Kergetem az almomat hogy boldog legyek és ez borzalmas, osszeroppanok a teher alatt, ami pont akkora mint a tied csak nem érzed mert nem mondok semmit mert te se mondasz semmit miért en kezdjem el? Akárhogy szeretnem megosztani mennyire bánt csak az jut eszembe neked sem könnyű, de valahol el kell kezdeni különben megszakad minden, de felek tőled, egy felenk kisegér vagyok és felek ha kiontom a lelkem beletaposol. Hiába jöttem ki az odumbol meg mindig felek, jobban mint valaha, nehéz a változás, főleg nekem, de a legnagyobb változás megis az ami köztünk történik és ez áll mindenek felett. Ha sarokba szorulok tamadok, Egér vagy farkas? Nem mindegy de mindkettő vagyok, magányos farkas aki belefáradt a magányba és ha nem bujhatok melléd megfagyok egyedül. Kerülöm az embereket, a magány az en formam a vadon az en hazám és a szabadság a vezetőm, de megis melled szegultem és követlek bárhova melletted szabad lehetek és nem is fázom a fagyos esteken, felhevül a szívem ha rad gondolok ha messze vagy meg jobban hajt az ösztön, kereslek ha nem látlak, de többnyire te találsz vissza, nem vagyok szelíd de téged nem bantanalak soha megis neha oda kapok reflexbol akaratlanul sose lehetek házi kedvenc sose leszek olyan mint mások épp ezért vagyok veled, mert te is annyira mas vagy mint mások, biztonságban érzem magam, szabadon, ugyanakkor az egér énem még nem tűnt el, talán sose fog teljesen csak ha megolom, de szeretem öt nem végeznek vele soha o is en vagyok bár neha hátrány de akkor is hozzam tartozik.