Elveszek a homályba, nem tudok önmagam lenni, vagyok valaki, de ki? Rettegek a hétköznapoktól, félek, utálom, nem várom. Már előre megnyomorítom magam, pedig még el se jött a pillanat. Forgolódok a síromban, kriptaszökevény lettem. Nem találom a kapaszkodót, egyszerűen nem megy, változok és félek saját magamtól, az irány, melyet veszek egy hasadék fele vezet és nem lassítok... Mi lesz velem? Mi lesz, ha ilyen maradok? Mi leszek, ha nem akarok ilyen maradni? Mit fogok tenni magammal? Annyira féltem magamat, önnön magam mérgező gondolataitól. Hova tűnt a mi? Hogy tehetem ezt magammal? Sós víz önti el a tüdőmet és fuldoklok, fuldoklom és nem akarok levegőt venni. Mi lesz ha elfogy az oxigén? Pislákol a fényem már...